ars poetica

Az alkotás, mint olyan, öröm, bánat, nehézség, könnyebbség, racionalitás és önkívület. A grafika a letisztultság, a vonalak, a körök, a téglalapok. Apám azt mondta, kétszer mérj, egyszer vágj. A vonalhálók, a vonalzók, a sniccer és a ceruzahegyezés illata. A próbanyomat, a nyomda, a Heidelberg gépek. A frissen nyomott könyv, a vastag albumok. Papírzacskók és csomagolóanyagok. Kötészeti műveletek. Elrontott színek, elfecsérelt papírlapok. Aztán jól sikerült nyomatok, amelyeket csak kesztyűvel szabad megfogni, nehogy elmaszatolódjon a festék. A grafika, az eszköz, hogy az árvízkárosultak javára tervezzünk bélyeget. A túlélésem eszköze. A világ kiszámolva és kiegyenesítve, ha éppen jó napom van, akkor nyomaton nincs passzerhiba.

nonszensz

A Gruffacsór

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény. 

“Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a böszhedt Gyilkanyessz!” 

Kapta döfke kardját a smorc,
rég csüszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt. 

Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór - a szeme láng -
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt. 

Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza. 

“Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!”
s csuklantott boldogan. 

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

Lewis Caroll (Tótfalusi István fordítása)

"Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle.Az asztal varázsosan megterül, füvekkel és kétlábú állattal. De az emberek szíve nehéz és nyugtalan. A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító Fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat. A májusi napfény kegyetlen és veszedelmesebb, mint az őrjöngő, augusztusi napsütés, amely arany szablyával vagdalkozik maga körül, keleti harcos módjára, vérben forgó szemekkel, eszeveszetten. A május mérgekkel és aranytűvel öl, orgyilkos módra, kivédhetetlenül. Van májusi gutaütés is. A természet nem érzelmes."

Márai Sándor