A Gruffacsór Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, púrtak a zepén, nyamlogott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény. “Kerüld a Gruffacsórt, fiam, a foga tép, a karma metsz! Ne járj, hol grémmadár csuhan s a böszhedt Gyilkanyessz!” Kapta döfke kardját a smorc, rég csüszte már a nyúf vadat - megállt a vén plakány tövén a tamtam-lomb alatt. Állt felhergült eszmék között, s ím Gruffacsór - a szeme láng - hussongva és mortyogva jött a kuszmadt fák iránt. Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant a döfke penge nyisz-nyasza! Metélte szét, kapta fejét s diadalgott haza. “Hát megölted a Gruffacsórt? Keblemre, fürgeteg fiam! Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!” s csuklantott boldogan. Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, púrtak a zepén, nyamlogott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény.
Lewis Caroll (Tótfalusi István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése