ars poetica

Az alkotás, mint olyan, öröm, bánat, nehézség, könnyebbség, racionalitás és önkívület. A grafika a letisztultság, a vonalak, a körök, a téglalapok. Apám azt mondta, kétszer mérj, egyszer vágj. A vonalhálók, a vonalzók, a sniccer és a ceruzahegyezés illata. A próbanyomat, a nyomda, a Heidelberg gépek. A frissen nyomott könyv, a vastag albumok. Papírzacskók és csomagolóanyagok. Kötészeti műveletek. Elrontott színek, elfecsérelt papírlapok. Aztán jól sikerült nyomatok, amelyeket csak kesztyűvel szabad megfogni, nehogy elmaszatolódjon a festék. A grafika, az eszköz, hogy az árvízkárosultak javára tervezzünk bélyeget. A túlélésem eszköze. A világ kiszámolva és kiegyenesítve, ha éppen jó napom van, akkor nyomaton nincs passzerhiba.

nonszensz

A Gruffacsór

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény. 

“Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a böszhedt Gyilkanyessz!” 

Kapta döfke kardját a smorc,
rég csüszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt. 

Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór - a szeme láng -
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt. 

Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza. 

“Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!”
s csuklantott boldogan. 

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

Lewis Caroll (Tótfalusi István fordítása)

"Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle.Az asztal varázsosan megterül, füvekkel és kétlábú állattal. De az emberek szíve nehéz és nyugtalan. A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító Fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat. A májusi napfény kegyetlen és veszedelmesebb, mint az őrjöngő, augusztusi napsütés, amely arany szablyával vagdalkozik maga körül, keleti harcos módjára, vérben forgó szemekkel, eszeveszetten. A május mérgekkel és aranytűvel öl, orgyilkos módra, kivédhetetlenül. Van májusi gutaütés is. A természet nem érzelmes."

Márai Sándor

Zoard

"– Nagy Zoárd a lépkedő fenyőfa.
– Tud menni?!
– Tud. Azt kérte annak idején egy tündértől, hogy engedje őt vándorolni. Nem akar örökké egy sziklás hegyoldalban állni egy tölgy meg egy bükk szomszédságában, örökké ugyanazt a völgyet nézni, ugyanazt a folyót. „Pedig nincs annál szebb – mondta neki a tündér –, mint háromszáz évig nézni egy völgyet. Egy percig nézni nem érdemes, húsz év nagyon kevés rá, de háromszáz év… az igen!” De Nagy Zoárdnak aztán beszélhetett! „Jól van – mondta a tündér – mehetsz!” Na, el is indult Nagy Zoárd. Megjárta a sivatag homokját, a tengerek partjait, szigeteken járt, délszaki földeken, jéghideg északon. Talán nincs is olyan hely, ahol Nagy Zoárd ne járt volna. Igen ám, csakhogy egyszer elkezdett sajogni a szíve. Újra látni szerette volna a völgyet, a folyót, szeretett volna elbeszélgetni a tölggyel és a bükkel. Fogta magát, hazament. Van lába, megtehette. Otthon aztán úgy érezte, hogy ez nem ugyanaz a völgy, nem ugyanaz a folyó, s a tölgy se meg a bükk se ugyanaz. „Ez nem ugyanaz a hely, ahol születtem!” – kiáltotta, és nekivágott a világnak, hogy megkeresse azt a völgyet, azt a folyót, azt a bükköt és azt a tölgyet. Járt, járt körbe a világban örökké, szakadatlan. De hogy találta volta meg, amit keresett?! Belefáradt, elszomorodott.
– És akkor találkoztatok.
– Igen – mondta Mikkamakka –, találkoztunk.
– Köztetek jól érzi magát? – kérdeztem.
– Járkálhat kedvére, álldogálhat kedvére – mondta Mikkamakka. – Lehet, hogy néha elvágyódik.
– Miért nem megy akkor el?
Mikkamakka elmosolyodott.
– Mert tudja, hogy szükségünk van rá. Karácsonykor feldíszítjük, gyertyákat teszünk rá. Ha elmenne, ki lenne akkor a karácsonyfánk? S boldog ám ő is a gyertyáival meg a díszeivel, csak látnád!"

? . !

trash scan

later what

.. lovely quotes from my life . .

drawing on the train

˘^˘

how to make a kolbász

nyamlongás

A Tourette-szindróma (Gilles de la Tourette-szindróma, TS) egy idegrendszeri betegség, amelyre a tic-nek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások (motoros tic, például csapások és rúgások, felugrás) és hangadások (vokális tic, például morgások, vakkantások) tartós fennállása jellemző. Gyakran ezek a tic-ek helyzethez nem illő szavak, káromkodások hangos akaratlan kimondását is jelentik. / Tourette syndrome (also called Tourette's syndrome, Tourette's disorder, Gilles de la Tourette syndrome, GTS or, more commonly, simply Tourette's or TS) is an inherited neuropsychiatric disorder with onset in childhood, characterized by multiple physical (motor) tics and at least one vocal (phonic) tic; these tics characteristically wax and wane. Tourette's is defined as part of a spectrum of tic disorders, which includes transient and chronic tics.

The Expansion of the Universe

how to lose one hour

Sagmeister's 21

1. Helping other people helps me
2. Having guts always works out for me
3. Thinking that life will be better in the future is stupid. I have to live now.
4. Starting a charity is surprisingly easy
5. Being not truthful works against me
6. Everything I do always comes back to me
7. Assuming is stifling
8. Drugs feel great in the beginning and become a drag later on
9. Over time I get used to everything and start taking for granted
10. Money does not make me happy
11. Traveling alone is helpful for a new perspective on life
12. Keeping a diary supports personal development
13. Trying to look good limits my life
14. Material luxuries are best enjoyed in small doses
15. Worrying solves nothing
16. Complaining is silly. Either act or forget.
17. Actually doing the things I set out to do increases my overall level of satisfaction.
18. Everybody thinks they are right.
19. If I want to explore a new direction professionally, it is helpful to try it out for myself first.
20. Low expectations are a good strategy.
21. Everybody who is honest is interesting.

copypaste

igérem, ez az utolsó kolbászbejegyzés. tényleg.

árt

"... Tehát találkoztunk valahol, emberek között, s azonnal rákezdtük. Mit mond Kovács Úr a másik Kovács úrnak, ha éppen arról beszélnek a társaságban, hogy a kormány megbukott, vagy kiöntött a Duna és elsöpört községeket, vagy a híres színésznő válik, vagy a neves politikusról kiderül, hogy sápot húzott a középnzekből, vagy a nagy erénycsősz agyonlőtte magát egy találkahelyen? ... Kovács úr ilyenkor hümmög. Aztán ezt mondja: "Mert az úgy van kérem". S most mond valamilyen bődületes közhelyet, például ezt: "a víznek egyik sajátsága, hogy nedves", vagy ezt: "az emberi lábnak az a sajátsága, ha vízbe helyezi az ember, akkor a láb nedves lesz". Vagy ezt mondja: "Hát van ilyen is, meg olyan is, kérem". Az összes Kovácsnék és Kovács urak ezt mondják, a világ teremtése óta. S ha a vonat elindul, ők ezt mondják: "Elindult". S ha a vonat megáll Füzesabonyban, ők ezt mondják: "Füzesabony". S mindig igazuk van. S a világ talán azért olyan felfoghatatlanul aljas és reménytelen, mert a közhelynek mindig igaza van, s csak a lángész és a művész mer fricskát adni a közhelynek, feltárni a közhelyben azt, ami halott és élet-ellenes benne, megmutatni, hogy az illedelmes és tételes Kovács-úr-féle igazság mögött van egy másik, örökké, s ez a másik igazság tótágast áll és fütyül Füzesabonyra, s nem lepődik meg, ha az erénycsőszt, a magas rangú hivatalnokot rózsaszín kombinéban találják meg a titkosrendőrök, amint éppen ott lóg a találkahely ablakkilincsén..."

/Márai: Az igazi/

Ez mostantól a második kedvenc magyarázatom arra, hogy mi a művészet, közvetlenül Lázár Ervin "Dömdö-dömdö-dömdödöm" című, A Négyszögletű kerekerdőban található írása után.

mz/y

◌︠˼˽˾͝͞͝͝͝͝͝▀▄▀▄▀▀╬▀▄▀╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬╬

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░▓▓▓▒░░░░░░░░

►►►►►►►►►♥♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀♀

●●╟╟╟╟╢╪╧╧═══╕╬╬╬╪╪╪╪═╕╗╗▐▐▐▐▐▐▐▐▐▐▐▐

┴┴┴┴┴┴┴┴┴┴┴┴┴┴≡≡≡≡≡≡≡≡⌂⌂⌂⌂⌂⌂⌂◙◙◙◙◙◙◙◙◘◘

♦♦♦♦♫ʼnʼnʼnʼnʼnʼnʼnʼnΘΘΘΘΘΘΘΘΦφφⁿ╖╖╖╖╖╖╖╖╖╖╖╖╖

▌▌▌▌░░░░░░░░░▒▒▒▒▒▒▬▬▬▬▬▓▬■■■■■■■■

et facta est lux

^

plen air libával és macskával

the myth of sausageus

try the kolbász!

happy kokarda

il tempo si fa bello

pakolandusz fidibusz

smoked sausage

a memóriakártya otthon maradt

<3

boldogot

""..Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei - nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már.
Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.
Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. (Mit Csináljak?) Az ember azt adja, amit tud."

/M.S./

ju ni coom